Túledzettség, vagyis a szervezet teljes kimerülése

Közzététel: 2020. április 27. Szerző: Borbás Tibor

 

Hogy miért is íródott ez a kis bejegyzés? 
Nem azért,hogy rólam szóljon bármi is, nem azért, mert olyan nagyon értenék a szervezetünk pontos működéséhez, csakis azért ,mert 12 hete nem tudok már edzeni úgy, ahogy szeretnék.
Sok idő elment feleslegesen, mire rájöttem miért van ez és nagyon kevés dolgot találni az  interneten ilyen beszámolókról. Azt szeretném,hogy aki a későbbiekben hasonló dologgal küzd,minél hamarabb felismerje és orvosolni tudja a problémát!

Hogyan kezdődött?
2020.02.07-én felkészülésem végéhez közeledve futottam egy tempóváltásos 25km-es edzést. Semmit nem éreztem,hogy gond lenne. Tökéletes formában éreztem magam ahhoz,hogy márciusban megfussam a 100km-t 8 óra körüli vagy azon belüli idővel.
Mindent úgy csináltam ahogy le van írva: pulzuskontrollal, nyújtással,masszázzsal,figyelve a táplálkozásra, mégis következő napon jött egy iszonyú fájdalom a bal lábamba, térdhajlatban lévő íntól indulva a bokámig végig feszülő fájdalom a legkisebb terhelésre is.
Voltam orvosnál, nem láttak szakadást, azt mondták húzódás valószínűleg, pihentessem. Abbahagytam a futást, de gőzerővel edzettem tovább, hogy az erőnlét megmaradjon, úsztam és erősítettem minden nap. Így telt el 3 hét , a lábam pihent viszont a szervezetem ugyanúgy volt terhelve.
Aztán a lábamban a fájdalom elmúlt és elkezdtem kocogni, de a történetem csak itt kezdődik igazán:
Olyan szinten tiltakozott a szervezetem a terhelésre,hogy jöttek sorban a tünetek:

  •  jelentősen megemelkedett nyugalmi pulzus
  •  alacsony pulzusintenzitásra is savasodtam
  • minimális terhelésnél is iszonyú fáradságérzet
  • fizikálisan érezhető szívritmuszavar, vele együtt szédülés,zsibbadás

Na itt gondoltam arra,hogy itt más lehet a probléma, de mi?
Kezdtem utána járni és akkor találtam rá a TÚLEDZETTSÉG-re mint problémára.
Voltam persze orvosnál is, főleg a szívritmuszavar miatt, de kiderült, hogy nem szervi eredetű. Az EKG kimutatta,hogy percenként 3-5 alkalommal duplákat ver a szívem, ezt éreztem,ettől voltam rosszul, de ez sem volt folyamatos,volt hogy csak pár óráig tartott, volt hogy egész nap.
Néztek vércukor szintet is,az is jó volt. Azt mondták, hogy ez idegrendszeri lehet, valószínűleg ki van merülve a szervezetem. Ezt akkor már sejtettem csak kellett a visszaigazolás.
Olvastam,hogy teljesen pontosan nem lehet megmondani mitől lehet ez, meddig fog tartani és mivel lehetne felgyorsítani a javulást. A TELJES PIHENŐ volt az egyetlen igazi gyógymód!

Mit tegyünk ilyenkor?
Bármennyire is nehéz, hagyni kell a szervezetet pihenni. Nem csak pár napot, hanem akár heteket vagy hónapokat! Mivel minden szervezet más és más,nem lehet tudni kinek mennyi időre van szüksége, nem lehet tudni mikor és hogyan lesz vége. Pontosan ezért írom ezt most le, mert én már látom,hogy van ebből kiút! Pedig nem hittem, mert nem találkoztam még olyannal aki tudna mesélni erről. Később mégis sikerült beszélni olyannal, aki kijött már ilyenből és akkor indult el az igazi elfogadás! Baromi hosszú folyamat,óriási türelem kell hozzá!
Nem szeretnék belemenni, hogy lelkileg milyen érzés feldolgozni, hogy amire készültél egész télen annak annyi és érezni hogy mennyire lent vagy. Nem érdemes másokhoz hasonlítgatni mert ezt is mindenki másként éli meg és tud túllépni rajta vagy nem.
Ami biztos,hogy ha valami sérülést érzünk fizikálisan azt nem szabad szőnyeg alá söpörni, azt mondani,hogy mi kemények vagyunk, kit érdekel én úgy is megcsinálom az edzésemet, mert az a sérülés egy JELZÉS a szervezetünktől,hogy vegyünk vissza, elég volt neki, kicsit pihenőre vágyik!!!
Nem szabad a fájdalmat elnyomni sok szar gyógyszerrel,krémmel, mert a szervezetünket nem tudjuk vele becsapni és nem tudhatjuk,hogy a szervezetünk mikor mondja azt hogy ÁLLJ! Nem tudni mikor lesz neki annyira elég, mint az enyémnek most

Újraindulás?
A legfontosabb, ha már felismertük mi a gond, NEM SZABAD VISSZATEKINTENI egy pillanatra sem. Nem nézhetjük hol tartottunk előtte és mire voltunk képesek eddig! Nem nulláról indulunk újra, hanem annál sokkal mélyebbről és ha ezt nem tudjuk elfogadni, akkor nem lesz javulás!!!
Sok heti teljes pihenő után 4 km-el kezdtem el, először ki kellett tapasztalni, mi az a pulzusintenzitás aminél még nem savasodnak az izmaim, hogy terhelhessem magam egy picit.  Nagyon lassan, többször belesétálva tudtam megtenni az első 4 km-t és a javulást csak nagyon lassan kezdtem érezni, de legalább már elindultam újra az úton.

Most 12 héttel az utolsó rendes edzésem után ott tartok, hogy 8 km-t tudok futni, még mindig nagyon lassú tempóval, de már érezni a javulást. Érdekes, hogy fejben ugyanott járok ahol előtte, ugyanúgy a 24 órás futásra készülök,meg a 100km-esre, de egyenlőre csak fejben. Nem érdekel milyen hosszú lesz az út, tudom, ha egyszer megcsináltam, akkor megcsinálom most is és nemcsak, hogy visszajövök arra a szintre, de jobb is leszek mint előtte, mert most már sokkal jobban fogom figyelni a szervezetem jelzéseit és sokkal több időt hagyok a regenerálódásra!

Az én szervezetemnek erre van szüksége és lehetek fejben akármilyen kemény, a testnek akkor is kell a pihenés! Hogy meddig fog tartani még most sem tudom, de teljesen más szemléletben csinálom már mint előtte. Hosszútávon talán több lesz belőle a pozitívum, mint a negatívum, most így látom, de azért ez nem ilyen egyszerű, mint ahogy leírom. Ezt csak mi magunk tudjuk megoldani, erre nincs orvos vagy gyógyszer. Elfogadónak, türelmesnek kell lenni önmagunkhoz, mert ha nem vagyunk azok, akkor akár egy életre is vége lehet a teljes sportnak! Ezt kell elkerülni és 100%-ban hinni a teljes javulásban!

Mit csináltam rosszul? Miben hibáztam?
Ilyen helyzetben mindenki felteszi a kérdést magának, és az is elképzelhető, hogy semmit. Mivel ez nagyon összetett dolog, nem csak az edzéseinken múlik, hanem minden életkörülmény hozzá tartozik, a magánélet, a munka és mindenféle stresszfaktor.  Nem érdemes azt nézni,hogy más mennyit edz és mégsem alakul ki nála, mert mindenki szervezete más és más, lehet valakinél soha nem alakul ki akkor sem, ha sokkal többet terheli magát. 

Mivel nem tudjuk ki hajlamos rá, inkább több legyen a pihenés, azzal hosszú távon nem hibázhatunk. Nem élsportolók vagyunk hanem hobbiból csináljuk, ha pedig sokáig szeretnénk sportolni, akkor inkább legyen picivel gyengébb a teljesítményünk de legalább tudjuk folytatni éveken át ezt a tevékenységet!
Ha pedig mégis így járunk, akkor sem kell leírni magunkat,hisz mint minden másból, ebből is ki lehet jönni,de rá kell szánni az időt ami lehet akár 3-6 hónap is, vagy akár még több. Ha abbahagyjuk végleg akkor veszítettünk igazán nagyot!!

A témáról az alábbi linken is olvashattok: https://sportorvos.hu/tulterheles-tuledzettseg/