Hát újra itt vagyok! – Borbás Tibi írása

Hát újra itt vagyok!

Nem tűntem el szándékosan és nem felejtettem el,hogy mennyi mindent köszönhetek nektek,futóklubosoknak! Sok idő kellett mire idáig eljutottam,hogy pozitív gondolatokat tudok kiírni magamból! Negatív szarsággal senkit nem akartam letörni, mindenkinek kijut abból is.

Nem tűntem el szándékosan és nem felejtettem el,hogy mennyi mindent köszönhetek nektek,futóklubosoknak! Sok idő kellett mire idáig eljutottam,hogy pozitív gondolatokat tudok kiírni magamból! Negatív szarsággal senkit nem akartam letörni, hisz mindenkinek kijut abból is.

 

Utoljára április 27-én adtam hírt magamról az egyesület honlapján megtalálható Túledzettség,vagyis a szervezet teljes kimerülése című írással. Ott és akkor azt hittem,hogy már kifelé jövök belőle, most már tudom sajnos ez még csak a kezdet volt L

De nem is ez a lényeg, két dolog miatt is írok most: a legfontosabb,hogy aki hasonló úton jár, mint én anno, legyen nagyon óvatos, mert ha ebbe belekerülsz, az keményebb mint bármilyen extraultra kihívás!

A másik pedig,hogy nagyon sokan támogattatok és szerettetek mikor „ment a szekér” és sokan érdeklődtetek is, hogy mi van velem, így most azokhoz szólnék elsősorban akiket érdekel mi van most velem sport szinten!

Pontosan 1 éve,hogy nem tudok futni már, jöttek a túledzettség tünetei, (erről most nem írnék,  akit érdekel a korábbi írásban megkeresheti). Sokat gondolkodtam azon mit csinálhattam rosszul, hogy ez történt, de  rájöttem,hogy semmit!

Az első pillanattól betartottam mindent, lépésről lépésre emeltem a terheléseket, végig pulzuskonrolláltan edzettem és versenyeztem! Egyszerűen akinek az idegrendszere erre fogékony és ennyit terheli,  azt sajnos utol fogja érni,vagy előbb vagy utóbb! Mivel nem tudjuk,hogy  a mi szervezetünk fogékony-e erre,ezért fontos betartani éves szinten minimum 4-6 hét teljes pihenőt!!!

3 hét pihenőt  ír a szakirodalom az élsportolóknak, akik tényleg tudnak teljes pihenőt tartani! Mi, akik dolgoznak mellette, ezáltal soha nincs teljes pihenő, ennél még több kell!

Most már tudom, hogy rám ez veszélyt jelent, ha újra fogok tudni futni, ezt mindenképp másként csinálom majd!

Az én példám: 2017-2018-ban úgy készültem az UB-ra,hogy a heti 15 óra edzés mellett, heti 60-80 órát dolgoztam, 2 munkahelyen és mellette a családi életből is kivettem a részem aktívan! Most már tudom ez sok volt, sokkal többet terheltem a szervezetem, mint mondjuk egy élsportoló! És erre vigyázzatok nagyon, ne csak az edzésidőt számoljátok terhelésnek, hanem minden egyéb életkörülményeteket is!!!

Csak,hogy érzékeltessem veletek milyen volt az állapotom romlása:

8 órán belüli 100km-e készültem 2020-ban, ez volt a reális, 50-60km-es edzéseket futottam,  140-es pulzuson, 4:40-4:50-es p/km átlaggal! Most ott tartok, hogy 130-as pulzuson 30 perc kocogás, 6:30p/km átlagnál is besavasodok és jönnek vissza egyből a szívritmus zavarok,fáradékonyság, minden egyéb túlterheléses tünet! Hiába akarok én fejben teljesíteni, ha a szervezet azt mondja elég! Hogy meddig lesz ez így? Fogalmam sincs, mindenkinél más, lehetnek évek, vagy akár végleges isL

Hónapok teltek úgy el,hogy semmit nem edzettem,mert vártam,hogy jobban leszek és újra tudok futni! De mikor havonta 1-1 alkalommal próbálkoztam mindig visszaestem ugyan odaL

Na ebből elegem lett és úgy döntöttem,hogy a futás helyett amás sportot választok egyelőre! És októbertől újra terhelem magam óvatosan, csak nem futással! Rengeteg dolog kimaradt az életemből, a futós célok miatt, persze ez nem áldozat volt akkor, és most ezeket szeretném véghez vinni!!

Hogy mit csinálok jelenleg?

Át fogom úszni a Balatont, évek óta tervezem,télen végre megtanultam gyorsban is úszniJ 

Körbe fogom bicajozni a Balatont-szintén évek óta terv,de eddig nem maradt rá energiám, most görgőn edzem magam rá óvatosanJ 

Anno a futás miatt hagytam abba aktívan a karatét 17 év után, ami hiányzott nagyon, de arra sem volt erőm a futások mellett, régóta vonzanak más küzdősportok is, kick boksz, Jiu-jitsu, most ezeket fogom űzni, ha a szervezetem is úgy akarja!

Most itt tartok: erősítek,nyújtok,zsákolok,bicajozok,úszok(ha lehet újra),nagyon imádom az új kihivásokat!! Szeretek belekezdeni olyanokba ahol én vagyok a legszarabb, imádom,hogy én vagyok a legügyetlenebb valamiben, mert onnan lehet nagyot fejlődni!

Ez az ami visz előre minden nap, jobbnak lenni az előző napnál! Lehet az úszás, bicaj vagy bármilyen küzdősport! Szamurájként szeretek élni, a futást is így csináltam, soha nem érdekelt  a többiek mit futnak mellettem, küzdöttem az adott kihívással és magammal!

Nem biztos,hogy ez olyan kifizetődő út, de ez az én utam-én csak így tudom és akarom csinálni! Mindenkinek megvan a maga BUSHIDO-ja, az enyém ez, a folyamatos küzdés, én így érzem jól magam, és tényleg jól érzem magam !!!!

Hogy fogok-e még futni valaha? Ez nem rajtam fog múlni, amint a szervezetem zöld lámpát mutat, újra rálépek az útra,most ez a terv! Kevesebb edzéssel, de ugyanolyan nagy célokkal!! Kezdem előlről, na nem a nulláról,hanem sajnos sokkal messzebbről, de nem érdekel, így még nagyobb lesz a kihívás!

 

A lényeg: sportoljatok, mert ez a hosszú, minőségi élet titka, de hagyjatok a szervezeteteknek elég pihenőt, mert amíg azt érzed, hogy téged nem lehet „legyőzni”,  addig nehéz megálljt parancsolni magadnak, de ha ledönt valami, onnan sokkal nehezebb visszajönni, mint ahogy gondoljuk, mert azt érezzük, hogy mi sérthetetlenek vagyunk!!!

Mindenkinek köszönök mindent és bármi segítség kell,bárkinek szívesen segítek és osztok meg tapasztalatokat, keressetek bátran, nem tűnök el,csak a távolból követem az aktuális utatokat!

Borbás Tibor