Alapító tagok

Borbás Tibor

Borbás Tibor Szabolcsnak hívnak.
1982-ben születtem, tehát a Spartathlonnal egyidős vagyok:)
1989 óta sportolok-birkózás,foci,karate,futás…..
A futást 2014-ben kezdtem el és elég hamar kiderült számomra, hogy a hosszabb távok fognak inkább megérinteni.
2015. augusztusában futottam első maratonnál hosszabb versenyem és azóta szinte csak az ultratávú kihívásokat keresem.
Számomra a versenyeken elért helyezés sokadrangú, ezért mindig magammal és a választott versenytávval küzdök meg. Ez számomra egy szamuráj küzdelem…csak az egyik maradhat talpon!
Viszonylag keveset versenyzem,de akkor „mindenem otthagyom a pályán”!
Versenyeken a hitvallásom Howard Nippert , amerikai 24 órás csapat kapitányának szavai adják vissza leginkább: „Nem kell meghalnunk a pályán,de ne féljünk közel kerülni hozzá!”

Nem az a lényeg,hogy mi a célod, 10 km vagy 200 km, lényeg, hogy a végén azt érezd mindent megtettél érte, hogy sikerüljön és akkor elégedetten pihenhetsz meg a következő kihívás előtt.


Farda Zsolt

Célkitűzésem a futással kapcsolatosan!
„Ép testben ép lélek” és ez mind nevetve! Engem a futás annyira ki tud zökkenteni a hétköznapi munkahelyi szressz, koncentráció alol, hogy ezért még képes vagyok munka után, (kb. este 7-kor) is kimenni a pályára futni 10-15 km-t. A másik , a lélekkel kapcsolatosan , a futótársaktól kapott és nekik adott energia , vidámság.
A testet pedig egyszerűen , jó formában kell tartani!
A képhez csak annyi: Hát nem csodálatos , amikor így várnak a célban?


Horváth Zoltán

Horváth Zoltánnak hívnak, 2014 óta futok rendszeresen. Gyermekkoromban sokat küzdöttem a túlsúllyal, egy iskolakört sem sikerült lefutnom. Azóta büszke vagyok rá, hogy a sportnak és feleségemnek köszönhetően teljes lett az életem. Többszörös félmaraton és 2x maraton teljesítő vagyok. A jövőt illetően szeretnék az ultrafutással is közelebbről is megismerkedni. Köszönöm, hogy alapító tag lehetek, munkámmal szeretnék az egyesület hasznos tagja lenni.

A sport megváltoztatja az embereket, boldogsággal és örömmel tölti el őket.

Egy kedves motiváció számomra (számotokra):
„You can do it”
’96 Atlanta Olimpia
Károlyi Béla szavai, amit az elmúlt hetekben a karomra tetováltattam.


Major Ferenc

Major Ferenc vagyok,Szombathelyen születtem 1961-ben. Már gyerekkoromban sem tudtam megmaradni otthon, mindig mentünk valamerre. 1976 tavaszán kezdtem el futni iskolai szinten de zavart,hogy a versenyeken nem bírtam rendesen futni,nem volt állóképességem. Aztán csak úgy magamtól kimentem többször futni,hogy jobb legyek. Az akkori mentorom Vámos Sándor, akinek nagyon sokat köszönhetek,elhívott a Haladás VSE-be ,hogy ott edző segítségével többre viszem. Felkaroltak, csináltam amit kiírtak, sokszor reggel hajnalban már futottam iskola előtt. Pár hónap után megismertették velem a gyaloglást is és a futás mellett ezt is csináltam. Az első versenyemen már 6-ik voltam,edzés,edzés és az első serdülő OB-n 2-helyen végeztem. Innen nem volt megállás, elindult a máig tartó, kicsit hiányos pályafutásom. Egyre komolyabb és keményebb edzések és merész tervekkel készültem, nekiálltam napi 2 x edzeni, suli előtt és után. Jöttek az eredmények 4 évig ranglista vezető voltam a gyaloglásban, válogatott versenyző lettem, a futásban is jött a siker és ez óriási motivációt adott a későbbi eredményeimhez. Felnéztek rám a többiek és én még jobb akartam lenni,hiszen világversenyekre való kijutás volt a célom. Hogy mégsem jutottam ki Eb vagy Vb-re az sajnos nem rajtam múlott. Junior és felnőtt I. oszt.versenyző voltam, pár eredmény ,hogy mit tudtam akkor futásban és gyaloglásban :  – 800 m 2:10 p , -1500 m 4:11 p   – 2000 m 5:50 p – 2000 m akadály 6:50 p – 3000 m 9:10 p – 3000 akadály 10:50 p – 5 000 m 15:15 p – 10 000 m 32:07 p – 21 km 1ó:12:40 p – 30 km 1ó: 43 :20 p 4-ik hely OB – 5.000 m gyaloglás 20:50 p – 10 km gyaloglás 43:43:05 p – 20 km gyaloglás 1ó:29:15 p- 6-ik hely OB – 50 km gyaloglás 4ó:11:15 p- 4-ik hely OB -100 km gyaloglás 9ó:45 p

Nagyon sok hazai és nemzetközi versenyen voltam dobogós helyen. 40 évesen következett a Senior korszak. Rengeteg EB,VB versenyen indultam gyaloglásban, ahol szinte mindig dobogós helyen végeztem. Összesen 26 érmet – 1-3 hely – nyertem ezeken a versenyeken pl : 4 x nyertem pálya EB-t – 5- 20 km 4 x nyertem Európa Játékokat 5-20 km Utcai EB,VB 2-ik, 3-ik helyek 10-30 km csapatban 2., 3. helyek 10-20-30 km A legbüszkébb a Sacramento VB- n szerzett 3 érmemre- 1 ezüst,2 bronz – vagyok,akkor a magyar csapat – 45 -ből – legeredményesebb versenyzője voltam. Ezt a tapasztalatomat 10 éve edzőként is továbbadom, nagyon sok hitet és önbizalmat sikerült elhintenem a versenyzőkben a mai napig is, hogy magukhoz képest túl tudják teljesíteni a céljukat, azt ami addig csak álom volt. Legyenek bátor és merész terveik,céljuk mert akkor van miért edzeni, a sok munkának pedig mindig meg lesz az eredménye, főleg ha egy olyan remek,összetartó csapatban csinálja mint a miénk. Én segítem az Szombathelyi Futóklub erőnléti és futóedzéseket -egy részét – a csoportnak,hogy elérjék azt ami csak álom volt nekik. Megpróbálok minél több önbizalmat és hitet adni ,hogy igen TE ezt meg tudod csinálni,képes vagy rá,csak állj neki ! Ne hallgass a negatív tanácsokra, azokat a lusták adják,akik önbizalom hiányban szenvednek, mert nem érdekel senkit,hogy fiatal vagy öreg, kezdő vagy lassú , beteg vagy túlsúlyos, egy az érdek,hogy jól érezd magad ! A Szombathelyi Futóklub segít, tanácsot ad , a többi már rajtad múlik. Hiszen nálunk nincs lehetetlen ! Várunk a CSAPATBA ! 


Papp Gergő

A miértjeit saját magának kell megtalálnia az embernek. Én annak idején 2015-ben azért kezdtem el futni, mert a sógorom akkor már javában futotta a  félmaratonokat és gondoltam ha a feleségem is követi akkor én sem maradhatok ki a családi egészség programból. Eleinte hobbi célból , majd egészségmegőrző célzattal indult, később pedig már versenyeken is szerettem volna kipróbálni magam. A lelkesedésem azóta is tart és túl vagyok számos félmaratonon ill. maratonon. A futás kikapcsol és egyáltalán nem unalmas ha az ember megtalálja a célját vele. Egyik versenyen hallottam akkor még  számomra értelmezhetetlen mondatot amit a versenyzések alkalmával magamévá tettem: ,,a fájdalom elmúlik de a kudarc sosem” .


Pátkai Attila

2011. márciusában életmódváltás miatt kezdtem el futni és hamar magával ragadott a mozgás öröme. Az első pár évben „magányos” futóként róttam a kilométereket, majd rábeszélésre beneveztem első félmaratonomra. A verseny hangulata teljesen új érzést adott, innentől nem volt visszaút. A versenyeken sok ismerőst, barátot szereztem.

2014. júliusában pár ismerőst összeszedve pedig létrehoztunk egy Facebook közösségi csoportot Szombathelyi Futóklub néven. Az akkori csoport kb. 15-20 fős létszáma ma már átlépte az 1100 főt. Rengeteg közös futást és egyéb programot szerveztünk , sok emberrel szerettettük meg a futást vagy adtunk támogatást biztatást, hitettük el velük hogy nincs lehetetlen. A csoport szép lassan megváltoztatta az életemet is, a futás mellett nagy öröm adni másoknak is, jó látni a boldog arcokat amikor elérik céljaikat. A csoport közel öt éves sikertörténete hívta életre a Szombathelyi Futóklub Szabadidősport Egyesületet, amelyet 10 nagyszerű emberrel közösen alapítottunk meg azzal a céllal, hogy minél több emberrel szerettethessük meg a futást, adjunk motivációt, segítséget, hogy ők is átélhessék azokat az élményeket, amiket mi már átélhettünk.

Az egyesület mellett pedig 2016. januárja óta én vagyok a BSI (Budapest Sportiroda) Szombathelyi Futónagykövete is.

Kedvenc idézetem és mottóm: „A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.” Muhammad Ali


Sági Balázs

2016. augusztusa óta futok rendszeresen. Akkoriban szükségem volt valami kültéri sportra, amivel a nyári bringázásokat váltottam, aztán több lett belőle. A Szombathelyi Futóklubhoz egy Achilles napi közösségi futás alkalmával csatlakoztam egy esős estén. Ott ismertem meg többek közt Pátkai Attilát és Papp Gergőt, akikhez bármikor fordulhat bizalommal egy kezdő hobbi futó. 2017-ben csatlakoztam a futóklubos pályaedzésekhez (heti kétszer), Major Ferenc vezetésével. Ekkoriban szembesültem vele, hogy egymást segítve, tudatos edzéssel, okosan megválasztott célokkal olyan dolgokat is el lehet érni amatőr futóként sportban, amikre talán álmomban sem gondoltam.
Talán ezért is szeretem a futást, mindenki megtalálja benne a saját célját: legyen az akár a napi mozgás az egészségért, egy táv legyőzése vagy egy időeredmény elérése.
Mottó: Folyamatosan fejlődni, de nem minden áron.


Takács Annamária

2018. áprilisában kerültem a Szombathelyi Futóklubhoz, mivel fogyni szerettem volna. Sok mindent kipróbáltam, de egyik sem hozott tartós eredményt. Az elmúlt másfél évben 44 kilótól sikerült megszabadulnom a futás segítségével. Egy remek közösségbe kerültem, ahol sok új barátot szereztem. Célom az, hogy másokat is motiváljak és segítsek céljuk elérésében. Mára a sport az életem részévé vált!


Tóth-Gáborné Sas Anikó

Nagy megtiszteltés számomra, hogy az egyesület alapító tagjai között lehetek. 2011 óta életem része a futás. Eleinte stresszoldásra használtam, azóta örömforrás lett számomra. Mindig találok újabb kihívást benne, a futótársak mindig inspirálnak. Jó érzés egy lelkes, vidám csapathoz tartozni! Szeretném az egyesület munkáját aktív közreműködésemmel segíteni!

„A élet rövid. A futástól kicsit hosszabbnak tűnik!” (Baron Hansen)


Tóth-Gábor Tamás

Sportos családból származom, így a mozgás minden formája labdával vagy nélküle, aktívan vagy csak szurkolóként végigkísérte eddigi életem. Térdsérülésem  után nem fogadtam el, hogy nem futhatok, szerettem volna újra jó kondiban érezni magam. Itt Szombathelyen pár éve csatlakoztam a futóklubhoz és szép lassan újra sikerült élvezni a szabadtéri mozgást.  Ritkábban járok versenyezni, de kísérőként, segítőként ott lenni egy futóversenyen ugyanolyan magával ragadó érzés. Átélni a rajt előtti izgalmat, a startpisztoly eldördülését, a táv közbeni hullámvölgyeket és persze a célba érkezés örömét akár saját futás akár egy családtagé, LEÍRHATATLAN.

ÉLD ÁT TE IS!


Vari Orsolya

Vari Orsolya vagyok. 1972-ben születtem, Szombathelyen élek.

Hivatalban dolgozom és főként ülőmunkát végzek, ami miatt a napi mozgáshiányt a szabad levegőn történő futással próbálom ellensúlyozni. Részben ez is motivált, de a szervezett és szakmai segítségen alapuló mozgásforma is késztetett arra, hogy belépjek a Szombathelyi Futóklubba, amelynek közel egy éve tagja vagyok. Nagy megtiszteltetés volt számomra, amikor a futóklub vezetője a frissen megalakult futóegyesület alapító tagjává kért fel, amely felkérésnek örömmel tettem eleget. Úgy gondolom, hogy mint alapító tag és mint egy 16 éves kamasz fiú édesanyja személyes példát kell mutatnom, népszerűsítenem kell az egészséges életmód és az életminőség javítását szolgáló elfoglaltság gyakorlásával. Ezen túl örömmel és boldogan hódolok a már szinte életformámmá vált hobbimnak. A Szombathelyi Futóklub Szabadidősport Egyesület lehetőséget nyújt arra, hogy közösségi kereteken belül az egyéni céljaimat is elérhessem!